A szolnoki "superplacc"

Tiszai részlet a superplaccal. Képeslap, 1901.
Szigeti H. kiadása. (VFMK)

»A helyet, ahol a hajót építették vagy javították, német szóval superplaccnak nevezték. A superplacc Szolnokon régebben, de még a múlt [19.] század végén is, a Vár alatti parton a Zagyva-torokig feküdt, sőt még azon túl, a Zagyva-torok jobb partján is. Legutóbb a Barátok-kertje alatti partot használták erre a célra. A superplacc — talán mondanom sem kell — nem is lehetett másutt, csak a vízparton. Ennek azonban nem felelt meg akármilyen part. Magas, un. szirtes partról szó sem lehetett, mert innen nem lehetett volna a kész hajót vízre bocsátani, sem a javítandót partra húzni. A nagyon lapos, zátonyos part se volt jó, mert akkor meg nagy távolságra kellett volna tolni a hajót, amíg vízhez ér. Ez pedig nehéz és igen költséges mulatság lett volna, amint a javításról szóló fejezetben látni fogjuk. Olyan helyet választottak tehát ki, mely enyhén lejtett a víz felé, de viszont elég magas volt ahhoz, hogy közepes, sőt még nagyobb vízállásnál sem került víz alá. Itt aztán holmi szaladó ár nem zavarhatta meg a munkát, s nem kellett fűhöz-fához kapkodni, nyúlgátakat húzgálni, ha egy kissé megpezsdült (megáradt) a víz.«

Betkowski Jenő: Képek az egykori szolnoki fahajózás történetéből. Teleltetés. (Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, 1973.)

Tiszai részlet a superplaccal. Képeslap, 1916. (VFMK)

A hajók teleltetése

Téli pihenő a Tiszán. Kovács Béla felvétele, Szolnoki Tükör, 1934/2.

»Szolnokon a fahajóknak nem volt biztos téli kikötőjük. [...] A város felőli parton teleltettek. Régebben közvetlenül a vízművek alatt is teleltek hajók, míg a telelőhelyet védő sarkát a partnak le nem szaggatta a Tisza [...] Legutóbb már csak a Barátok kertje [a belvárosi katolikus templom] s a homokrakodók alatt kötöttek telelőre, ahol a superplacc [hajóépítő és -javító terület] is szokott lenni, vagy a másik oldalon, az egykori, ma már kipusztult Móric-liget alatt, a hídtól nem messze. Az innenső, városi oldalon fizetni kellett télire is a cövekpénzt, a két háború között pl. havonta kb. 5 P-t. Ez ugyan nem volt nagy összeg akkor sem, de minek fizették volna, mikor másutt ingyen kikötőt kaptak s ráadásul még jobbat. Egyszerűen átmentek a túlsó partra a Móric-liget alá, ahol a Folyammérnökség telepe van manapság is [1954]. Ez a kikötő jobb volt több okból is, mint az innenső parti. Először is azért, mert közel volt a hídhoz, kb. 200 m-re alatta s így a híd két lába nemcsak lefékezte a zajló jégtáblák futását, hanem több darabra is törte őket. Márpedig a kisebb jégtábla nem veszélyeztette annyira a kikötött hajót, mint a nagy. A harmadik s legnagyobb előnye pedig ennek a kikötőnek az volt, hogy a fahajók mögéje bújhattak a Folyammérnökség mindig ott telelő sleppjeinek, tanyahajóinak, kikőtöhídjainak, melyek elsőnek fogták fel s térítették el a meder felé az ostromló jégtáblák rohamát és lökéseit. Érdekes látvány volt az egymás mögött kikötött hajók sora. A sorrend persze nem volt megszabva. Ki-ki ott kötött ki, ahol akart, vagy ahol hely jutott neki, de mégis úgy intézték, hogy a Gyengéék kicsi, hétvagonos hajója maradt faroknak, meglapulva a négy-ötször akkora másik fahajó mögött, mint megrettent gyerek az anyja mellett. Legelsőnek a mérnökség sleppjei után a legnagyobb, a Balta Gyura 35 vagonos „Laci”-ja düllesztette a mellét bőgőjével büszkélkedve, mely még tetejes hajó korából maradt örökség volt rajta. Utána a többi.«

Betkowski Jenő: Képek az egykori szolnoki fahajózás történetéből. Teleltetés. (Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, 1973.)

A Viszlay-féle úszókosaras, kabinos fürdő

»USZODA MEGNYITÁS

A Viszlay-féle újonnan reconstruált és átalakított 100 öltöző szobával, külön férfiak és nők számára nagy méretű medencékkel és magán fürdőszobákkal berendezett uszodánkat folyó hó 29-én, azaz mai napon nyitjuk meg.

Az általános kívánalmaknak eleget óhajtván tenni, úszómesternek BARTALICS ÁRPÁD katonai és fővárosi úszómestert szerződtettük, ki mint kitűnő masszírozó, a massage gyógymód alkalmazására is vállalkozik.

Jegyek előre válthatók személyjegyek, vagy családjegyek havonként vagy egész idényre vagy személyjegyek 12-től 100-ig.

A n. é. közönség becses pártfogását kérve, mély tisztelettel

a fürdő-kezelőség.«

Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1892. máj. 29.

Az 1900-as évek elején készült képeslap, Wachs Pál kiadása.

Török Ernő (részlet) ill. Németh István gyűjteményéből.

Szolnoki panoráma 1921-ben

Az Országos Stefánia Szövetséghez tartozó anya- és csecsemővédelmi szervezetek egy díszalbummal fejezték ki hálájukat Gróf Apponyi Albertnek közéleti működése 50 éves jubileuma alkalmából. Az 1921-ben kelt díszalbum festett díszítésű pergamen okleveleinek egyikét a szolnoki fiók készíttette. Ezt díszíti Vigh Endre (Kőtelek, 1879. okt. 1. - Szolnok, 1940. jún. 6.; levéltáros, zenetanár, zeneszerző stb.) Szolnokot ábrázoló vízfestménye a négy templommal és az akkori Tisza-híddal.

Az album tulajdonosa, a képek és adatok forrása: 

Iparművészeti Múzeum Gyűjteményi Adatbázis

Árvíz Szolnokon 1888 tavaszán

»Szolnok lakossága és a katonaság napok és éjek hosszú során át élethalál küzdelmet folytatott a kiöntött Tiszával és Zagyvával. Valóban, az emberfeletti küzdelemnek köszönheté Szolnok városa, hogy megmenekedett a katasztrófától. Olgyai Ferencz úr a helyszínén több vázlatot készített e kritikus napokból. E vázlatok bemutatják az épülőfélben levő impozáns vasúti hidat is, s itt mindjárt megjegyezzük, hogy az építés befejezését nem hátráltatta az árvíz, mint azt eleinte hitték.«

 A képek és az idézet forrása: Ország-Világ, 1888. ápr. 28.