2016. augusztus 13., szombat

Életkép az ingyen strandról

Pozsitzkyné Nagy Manyi, illetve nagybócsai Sárközy Marianne a szolnoki strandon.
Elit felvétel – Színházi Élet, 1931.

*
BODNÁR ANDRÁSNÉ
Az ingyen strand
Az Isten a világot hat nap alatt teremtette. Hány nap alatt teremtette volna meg Szolnokot, egymagában huszonhatféle stranddal! De ha belefért volna egy napba, akkor is az ingyen strandot külön kellett volna megfabrikálni, mert azt egy közönséges teremtési formába beilleszteni nem lehet.
Reggel megindul a népvándorlás. Ahol az Isten nyulat teremi, ott ad bokrot is. Ahol publikum kerül az ingyen strandra, ott van füzes, ahol lehet vetkőzni. Én nem tudom minek is van kabin a világon?!
Kilenc óra után jön a Lidó. A csónakok evickélnek, s mindenki igyekszik a csónak közelében tartózkodni. Lássák, nem a potyapublikumhoz tartozik.
Tíz órakor már jön a húzás. Jönnek a felfelé úszók fogadásai, utána a t. zsűri, egy ladikban négy-öt drukker.
Megjelennek a szalmakalapos sziú indiánok. Ötös csoportban, hogy jobban hassanak. Jönnek a kutyusok, gázmaszkban. Harap valamennyi, így a strand gyönyöreit szájkosárral élvezik. (Megjegyzem, ha egy kis statisztikát csinálnánk, sok embernek lehetne több joggal szájkosarat adni. Sokszor sajnálom a félreismert kutyusokat.)
Megjelenik a halászladik. Öt-hat pendelyes gyerek, akik egy szürke facsónakot visznek a vízen, kovászolókanalakkal lapátolva a türelmes Tiszát.
Tizenegy óra, amikor bevonulnak a shortok, missz Sellővel. No, nem egyedül... Nagy buzgalommal húzzák a csónakot, aminek a fenekén egy-egy kényúr terpeszkedik, hagyja, hogy vontassák.
Elérkezett az evés ideje. A tejivónak elnevezett koldusvászon sátor ontja a tejet az ebédelők, a fogyókúrások, túrázók számára.
Szép zsíros papírok kerülnek szana-széjjel, sajthéjon csúszik el egy-egy sikkes leányzó, és hála Istennek, a dinnyehéjjal beköltözött a legyek ébredése.
Délután van a nagy húzás... Két részből szabott fürdőruhák, amiknek egyes részeire reá ismersz, mert egyiket te adtad el, a másikat a barátnőd húsz fillérért Mari néninek.
Hallasz német, angol diskurzust sőt még olaszt is. Látsz akrobatikus mutatványokat, és ha nem vigyázol, fejbe vernek egy gumikarikával. Tekintettel arra, hogy az irodalom gyéren hoz, gondolkozom rajta, hogy kiváltok egy ringlispíl engedélyt. Nagy dolog lenne, ha oda lehetne szoktatni a katonaságot.
Az egész dologban azonban az a legérdekesebb, hogy ez a legjobb strand a városban. Van benne valami észvesztő szabadság. Elég tág a légköre, hogy az ember ne érezze magán a barátnője vizsla tekintetét.
Itt nem kell szégyellni, ha kopott a fürdőruha, mert nincs olyan, amelyiknél öregebb ne lenne. Nem kell alkalmazkodni senkihez, ha mellbe lökik vagy lefröcskölik, nem kell jó képet vágni hozzá.
A vizsla szemlélő láthatja a magas tízezer és a nép egyszerű gyermekének vidám szórakozását és az ember elgondolkozhat rajta, milyen jó lenne, ha az egész világ egy potyastrand volna, ahol őszinte lélekkel együtt fürödhetnének az emberek a béke és emberszeretet folyójában.
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1937. július 25.)

Fénykép Schilhan János családi albumából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése