"... Aztán áthaladunk Kőtelek szigetei között; a távolból látjuk Bánhalmát, mely hajdan város volt, most szerény puszta; Nagy-Kürüt, mely már hozzászokott, hogy majdnem az egész határa mindig víz alatt áll; míg végre meglátjuk a távolban Szolnok tornyait — de csak egy kis időre. Gőzhajónk előbbre halad s Szolnok ismét hátra eltűnik a láthatár mögé. A Tisza nagy kanyarodót csinál, s mi csak a nap alkonyán látjuk Szolnokot ismét elénk kerülni.
Ez már nagyobb város a Tisza partján; hajdan nevezetes erősség volt. Hőskölteménynek alig, de balladának beváló tárgy: hogy védte a török ostrom alatt kapitánya, Nyári Lőrincz, egyedül az összes helyőrségétől magára hagyva. A szabadságharcban döntő ütközet helye s ma is jelentékeny stratégiai pont, csakhogy nem a vára (melynek nyoma is alig van már), hanem a vasúti hídja miatt. Ez a vashíd remeke a modern hídépítészetnek, ez évben készül el; ezen robognak a vonatok Debrecen, Arad, Kolozsvár felé. Amoda följebb a tokaji révnél az északkeleti vasúthoz csatlakozó vonalak hidalják át a folyót.
Szolnokon alól egy hatalmas helyen emelkedik Tószeg, maga megvédve a Tisza ágától, de úgy körülvéve a vizektől, hogy csak egy keskeny földnyelven lehet belejutni. A falu alatt van a régiségbúvárok előtt ismeretes Laposhalom, tele őskori maradványokkal. Alább meglátjuk a nemzeti hagyomány által nevezetessé lett Alpárt..."
Ez már nagyobb város a Tisza partján; hajdan nevezetes erősség volt. Hőskölteménynek alig, de balladának beváló tárgy: hogy védte a török ostrom alatt kapitánya, Nyári Lőrincz, egyedül az összes helyőrségétől magára hagyva. A szabadságharcban döntő ütközet helye s ma is jelentékeny stratégiai pont, csakhogy nem a vára (melynek nyoma is alig van már), hanem a vasúti hídja miatt. Ez a vashíd remeke a modern hídépítészetnek, ez évben készül el; ezen robognak a vonatok Debrecen, Arad, Kolozsvár felé. Amoda följebb a tokaji révnél az északkeleti vasúthoz csatlakozó vonalak hidalják át a folyót.
Szolnokon alól egy hatalmas helyen emelkedik Tószeg, maga megvédve a Tisza ágától, de úgy körülvéve a vizektől, hogy csak egy keskeny földnyelven lehet belejutni. A falu alatt van a régiségbúvárok előtt ismeretes Laposhalom, tele őskori maradványokkal. Alább meglátjuk a nemzeti hagyomány által nevezetessé lett Alpárt..."
Jókai Mór 1857-ben írta ezeket a sorokat, amikor a Tisza még eredeti medrében kanyargott. (Az általa említett hidat 1857. november 23-án adták át a forgalomnak. Az átvágás vezérárkát is ebben az évben ásták ki, ám még 1885-ben is az eredeti mederben haladtak a hajók, s csak 1907-ben választották le az Alcsi Holt-Tiszát az élő Tiszától. )
A Magyar Országos Levéltár gyűjteményéből származó, 1853-ban készült térképen jól látható a Tisza eredeti folyása, valamint az akkor még csak tervezett átvágás rajza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése