2011. július 29., péntek

Részlet egy nyaraló diák 1943. évi útinaplójából

Józsa László kunszentmártoni nyugdíjas tanár, helytörténész 1943-ban, 13 éves korában Szolnokon nyaralt rokonainál. Erről naplót vezetett, az megőrizte és közzé is tette. Ebből idézem a Tiszáról írt sorokat:

1943. július 8-án "... kimentem a Tisza-partra. A Tiszán sok hajó és csónak úszik. Van egy jókora strandfürdő. A parton egy óriási daru nyúlik le a vízre. A leúsztatott fát a daru felveszi, a parton a villanyfűrész szétfűrészeli, aztán pedig vonat szállítja el a fát. Hatalmas gőzhajók mentek a Tiszán, köztük a 'Lukács Béla' nevű utasszállító hajó..."

Július 13-án "... átmentem a Tisza-hídon és az ártéren lévő 'százlábú' hídon. Az alatt nincs víz, csak akkor, ha a Tisza kiönt. A híd arra szolgál, hogy a járművek tudjanak közlekedni kiöntés idején is. Túlzás százlábúnak nevezni, mert én megszámoltam: csak huszonhat lába van, tehát még félszáz sincs! ..."


A Lukács Béla gőzhajó később a Csóka, majd a Rákosi Mátyás, végül a Csongrád nevet viselte. Ez utóbbiként látjuk itt a tiszaroffi kikötőben.

A Múzeumi Levelek 75. füzetében (Szerk. T. Bereczki Ibolya és Gulyás Katalin. Szolnok, 1996. I. kötet, p. 281–292.) megjelent írás digitalizált, fotókkal és jegyzetekkel kiegészített változata honlapomon olvasható.

2011. július 19., kedd

Szolnok nevét viselő hajók

A Hajóregiszter.hu adatbázisa szerint több SZOLNOK nevű hajó járt vizeinken.

Az Óbudai Hajógyár által 1847-ben épített Pozsony 1848-ban kapta meg a Szolnok nevet. Ezt 1853-ban átépítették, majd 1870-ben leselejtezték.

Egy 1862-ben, Hirschauban készült gőzüzemű kerekes vontatóhajó 1913-ban még Ganz és Társa tulajdonában végezte munkáját.


Az 1913-ban, Újpesten épített "Szolnok" a következő évben a Komárom nevet kapta. A fenti kép Csongrádon örökítette meg 1950 körül.

Az 1944-ben, Újpesten épült áruszállító motorhajó, a "Szolnok" tervezett neve Újvidék volt. Ezt 1944-ben elvontatták Ausztriába, ahol 1945 márciusában elsüllyedt. 1946-ban kiemelték és Budapesten megjavították. Ezután a szovjetek elvitték, s 1969-es szétbontásáig bakui cég tulajdonában volt Manych néven.

Az 1951-ben, Balatonfüreden gyártott Szolnok nevű 14,39 méter hosszúságú vontató motorhajó sorsa ismeretlen.


A fenti képen az 1962-ben, Balatonfüreden készült SZOLNOK nevű hajót látjuk próbafutása közben a siófoki kikötő előtt. Ezt a 48,76 méter hosszúságú, 1200 LE-s toló-vontató motorhajót még valamikor 2000 előtt leselejtezték és szétbontották. 

A képek és az adatok a www.hajoregiszter.hu-ról származnak.

2011. július 13., szerda

Strandok, strandolók a Tiszán


A szolnoki Tisza-parton a múlt század első felében számos közösségi strandolóhely állott. Egy ilyet ábrázol a fenti képeslap.


A fenti fotón már lényegesen több strandolót látunk A családi albumunkban lévő fotót Váradi Gyula készítette az 1930-as évek végén. 


Ez a kép a Mindnyájunk Lapja című országos "szépirodalmi, művészeti és társadalmi hetilap" által 1927-ben, a tiszai fövenyen szervezett szépségverseny győzteseit örökíti meg. A fotót a helybeli Bozóky Sándor készítette.

A szépségversenyről részletesebb ismertetést adtam honlapomon "Reménykedve lépdeltek az izzó homokon.." címmel. Az "Élénk élet az ingyenstrandon" című 1934. újságcikk pedig az akkori strandolási lehetőségekről és szokásokról nyújt képet. Mindkét helyen további képeket láthat az érdeklődő.

2011. július 8., péntek

Jókai Mór a Tiszáról s Szolnokról

     "... Aztán áthaladunk Kőtelek szigetei között; a távolból látjuk Bánhalmát, mely hajdan város volt, most szerény puszta; Nagy-Kürüt, mely már hozzászokott, hogy majdnem az egész határa mindig víz alatt áll; míg végre meglátjuk a távolban Szolnok tornyait — de csak egy kis időre. Gőzhajónk előbbre halad s Szolnok ismét hátra eltűnik a láthatár mögé. A Tisza nagy kanyarodót csinál, s mi csak a nap alkonyán látjuk Szolnokot ismét elénk kerülni.
     Ez már nagyobb város a Tisza partján; hajdan nevezetes erősség volt. Hőskölteménynek alig, de balladának beváló tárgy: hogy védte a török ostrom alatt kapitánya, Nyári Lőrincz, egyedül az összes helyőrségétől magára hagyva. A szabadságharcban döntő ütközet helye s ma is jelentékeny stratégiai pont, csakhogy nem a vára (melynek nyoma is alig van már), hanem a vasúti hídja miatt. Ez a vashíd remeke a modern hídépítészetnek, ez évben készül el; ezen robognak a vonatok Debrecen, Arad, Kolozsvár felé. Amoda följebb a tokaji révnél az északkeleti vasúthoz csatlakozó vonalak hidalják át a folyót.
     Szolnokon alól egy hatalmas helyen emelkedik Tószeg, maga megvédve a Tisza ágától, de úgy körülvéve a vizektől, hogy csak egy keskeny földnyelven lehet belejutni. A falu alatt van a régiségbúvárok előtt ismeretes Laposhalom, tele őskori maradványokkal. Alább meglátjuk a nemzeti hagyomány által nevezetessé lett Alpárt..."

Jókai Mór 1857-ben írta ezeket a sorokat, amikor a Tisza még eredeti medrében kanyargott. (Az általa említett hidat 1857. november 23-án adták át a forgalomnak. Az átvágás vezérárkát is ebben az évben ásták ki, ám még 1885-ben is az eredeti mederben haladtak a hajók, s csak 1907-ben választották le az Alcsi Holt-Tiszát az élő Tiszától. )


A Magyar Országos Levéltár gyűjteményéből származó, 1853-ban készült térképen jól látható a Tisza eredeti folyása, valamint az akkor még csak tervezett átvágás rajza.

2011. július 4., hétfő

Halak a Tiszában

100 FONTOS VIZA
A múlt hét szerdára virradóra Kludik János halászmester halászai jó húzást csináltak, mert egy mázsás viza került a hálójukba; a viza Tisza folyónkban ritka vendég, a halászok alig emlékeznek már vissza, mikor fogták az utolsót — az év számát az ötvenes évek közepére, 1853-ra teszik. A halászmester most azon gondolkozik, hogy e ritka példányt a szolnoki közönséggel hogyan fogyaszthassa el. Értesülésünk szerint halvacsorát szándékozik rendezni, hogy a halkedvelő ínyenczek e kitűnő étek élvezésében minél számosabban részesüljenek. Kár is volna e ritka csemegét idegen piaczra szállítani!
(Jász-Nagykun-Szolnok, 1879. szept. 21.)

HALVACSORA
E napokban a tiszai halállomány egy ritka példánya, egy hozzávetőleg 25 kilós tok került a szolnoki halászok hálójába. Hogy e nem mindennapi csemege nehogy idegenbe kerüljön, Fodor Dániel, a „Nemzeti szálloda” tulajdonosa Szolnokon marasztalta ő tokságát, és ma este 8 órakor fogja egész ünnepélyességgel feltálalni a ritka állatot — az őt megillető tartar souce-al — az eme alkalomra meghívott vendégeinek, kik 1 frt 50 krért egy ízletes vacsora, s talán egy kedélyesen töltött est kellemeiben fognak részesülni.
(Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1895. szept. 1.)

RITKA HALÁSZZSÁKMÁNYT EJTETTEK
a szolnoki tiszai halászok a napokban. Már közel egy éve látták a halászok, hogy a Tiszán úszkáló rucákat, sőt libákat valami szörnyeteg alulról elkapja. Pár nappal ezelőtt a bárkás halászokat az a meglepetés érte a Zagyva torkolata és a villanytelep között, hogy a szörnyeteg a hálójukba került. Rettenetes erővel ragadta magával mind a két bárkát. Törtető sebességgel rohant velük és fölhurcolta a bárkákat Szajol határába. Ott aztán kimerült úgy, hogy sikerült a halászoknak a szörnyeteget agyonverniök. Egy közel 80 kilós harcsa volt a nem mindennapi halászzsákmány.
(Jászladány és Vidéke, 1926. júl. 25.)

TENGERI HALAT FOGTAK A TISZÁBÓL SZOLNOKON
Kovács Sándor szolnoki halász 1 és fél méter hosszú, kecsegéhez hasonló fekete tengeri halat fogott ki pénteken a Tiszából. Szolnokon emberemlékezet óta nem fogtak ilyen halat.
(Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1936. júl. 30.)

Jászkun Évkönyv 1958. Szolnok, 1958.
  
További horgász-, halász és vadászhíreket talál honlapomon.

2011. július 1., péntek

Angol utazó a Tiszánál 1934-ben


Patrick Leigh Fermor Erdők s vizek közt, Esztergomtól Brassóig gyalogszerrel 1934-ben című útirajzában ír a szolnoki Tiszáról:
"Magáról Szolnokról csak halvány emlékeim maradtak. Arra emlékszem, hogy átbaktattunk a Tisza-hídon, mert feleúton megálltam, és megbámultam a lefelé úszó tutajok sorát a hatalmas, sűrűn álló nyárfák közt, melyek a part mentén olyan magasra nőttek, hogy egy halványan villódzó erdőt képzelt oda az ember. A tutajok eltűntek a híd alatt, majd kibukkantak a másik oldalon, és folyamatosan kisebbedve sodródtak tovább szálfa-terhükkel a Duna felé..."


(A fenti részletet a Forrás című folyóirat A Nagy Magyar Síkság című közleményéből, Vajda Miklós fordításából másoltam ide. Ez a részlet elhangzott 2011. június 27-én a Kossuth Rádió Rádiószínház című adásában.

Horváth Teri: Szeretem a Tiszát

Szeretem a Tiszát!
Nyugtalan fodrait vízfolyásának.
Létezése szüntelen mozgás, változás.
Némelykor úgy tűnik, mintha ketté szakadna.
Gyűrűzik szeszélyesen, színét változtatja.
Egyáltalán nem szőke a Tisza…
Mélysége húz és megrémít,
Fölötte a kék ég, megnyugtat –
Tökéletes harmónia.
Mélység és magasság…
Bebugyolál engem e két ellentét,
Mint édesanyám pólyás koromban –
Horizontális és vertikális 
Egységes világkép…
Elnézném a Tiszát mindéltig.
Szolnok,
okt. 15.
Horváth Teri


(Jászkunság, 1976/4. )

Kövek a Tisza-parton

Fotó: Kósa Gyöngyvér, 2007.09.01.

Lill András: A Tisza Szolnoknál

Tiszám sárguló homlokát
belepték legszebb virágai;
az öreg gyermek játszadoz,
habot ver, locsol fölébük.

Öregebb talán az Istennél,
évente egyszer virágos,
kékruhás fecskék köszöntik
és partjain vetkőző lányok.

A város mellette van,
úgy nőtt a mellére lassan,
mint a gyermek édes csücsöre
anyja jövendő életére.

Öröme bánattal határos,
néha tavaszkor kelleti magát,
ilyenkor megbánja és visszalép,
télig zakatol medrében.

(Nyugat, 1932/2.)

Donáth Gyula: A Tisza Szolnoknál. Grafika.

A Tisza Szolnoknál — Szolnok a Tiszánál

   „… Én Kül-Szolnoknak sükeres térségeit áldom…
      hol remegő szemeimbe az első
   napragyogás ötlött. Itt hempelyeg enyves iszapjánn
      a’ Tiszavíz; itt omlik ölébe
   Zagyvánk. Egybevegyültt vizeinn a’ szőke folyónak
      a' szép híd; a’ Szandai dombig
   két sor fűzfa között izmos töltések…
   Legmagosabb parttyán a’ víznek látszik az egyház,
      a’ sótár ’s a’ hajdani földvár …”

Verseghy Ferenc harmadfél százada írt szép sorai máig érvényes foglalatát adják Szolnok város jelentőségének.

A két folyó egybeömlésénél elterülő árvízmentes magaslaton évezredek óta folyamatos az emberi élet. Honfoglalóink is megtelepedtek itt, s Szent István király idején már ispánsági vár állt a két folyó szögénél. Felépült az első templom is. A forgalmas kelet-nyugati útvonalon, a tiszai ártér összeszűkülésénél fekvő város megyeközponttá vált.

A Tisza szolnoki szakaszának helyszínrajzi térképe, 1813.
Magyar Országos Levéltár Térképtára


A török korban fontos szerepet betöltő vár új jelentőségre tett szert az 1848-49-es szabadságharc után. Az osztrák hadifestőként itt járt Pettenkofent elbűvölte a folyóparti táj szépsége, később visszatért, majd barátait is elhozta. Következménye a Művésztelep megalapítása lett, melynek lakói és vendégei számtalan alkotáson megörökítették a Tiszát, a Zagyvát, a Tabánt, a piacot stb.

Az Aranybulla 1222-ben már jelentős sókikötőként említi a várost, mely a Tisza partján folyamatosan növekedett napnyugat irányában. A parton álltak a sóházak, melyeket az erdélyi sóbányák kincsével töltöttek meg. Az utolsó sóház az a „régi, a nevezetes, a monumentális nagy faalkotmány” 1918-ban égett le, de akkor már régóta egy szén- és fakereskedés raktára volt.

A sószállító tutajok fájának feldolgozása az Újváros (a megszűnt Papírgyár környéke) fűrészüzemeiben történt. Az ácsok kész tetőszerkezeteket is készítettek itt, melyeket szétszedve szállítottak el. Így készült a debreceni református kollégium tetőzete is.

Az első állandó Tisza-hidat a törökök építtették Szolnokon, 1562-ben. 1911-ben készült az első vasszerkezetű híd, 1962-ben a jelenlegi acélhíd. 1992-ben avatták a várost elkerülő 4-es főútvonal forgalmát biztosító Szent István-hidat, mely a várostól délre íveli át a Tiszát.


Az utolsó fahíd a Tiszán. Képeslap részlete.

A „szőke folyó” halakban is bővelkedett. 1879-ben Kludik János halászmester egy mázsa körüli vizát emelt ki a vízből társaival. 1895-ben egy 25 kilós tokhal esett zsákmányul. 1911 tavaszán egy újsághír tudatta, hogy „Lévai Mátyás szolnoki halászmester jó fogást csinált: egy 80 kilogrammos harcsa került hálójába. A vízi csoda hétfőn Stögermayer Antal halcsarnokában látható lesz, a nagyhéten pedig mint kitűnő eledel (rántott harcsaszelet káposzta-salátával) felvágva kerül a szolnoki közönség asztalára”.

Pataky Joachim egy másik természeti csodáról szól versében:
   „… A nagy híd — mint a jó anya — a vén Tiszát átkarolja,
   A Zagyvára félénken néz a vártemplom kopott tornya.
   Csolnakomban üldögélek, elámulok, oh! mit látok?
   — Mint a székvirágos utcák — a vén Tisza kivirágzott.
   Villásfarkú kérészsereg röpköd alant a víz felett,
   — Olyan sűrűn, hogy alkotnak egy ringó mozgó szőnyeget.

Fürdésre is lehetőséget kínál a folyó. Mozgalmas élet volt egykor a parton. 1927 nyarán pl. szépségversenyt rendezett itt a Mindnyájunk Lapja című országos hetilap. Különös jelenség volt a Viszlay-féle úszókosaras fürdő: egy hajószerű alkotmány a folyón, melynek „medencéjén” a Tisza vize folyt át.

Az uszályok, hajók is gyakori látványt nyújtottak. Az utolsó fahajó, az Örvény nevű „burcsuja” 1961-ig szolgálta a folyamszabályozást. Menetrendszerű hajójárat sajnos már régóta nincs, ám időnként sétahajó fuvarozza a Tisza szerelmeseit.

Víziélet a Tiszán. Fotó: KK, 2008.06.25.

Az 1910-es évekig, a vízvezeték kiépítéséig hozzátartozott a város képéhez a vizet hordó cselédek szépszámú tábora is. Vörös István gimnáziumi tanár így mutatta be őket: „Leeresztett hajukat bokorra kötött széles selyemszalagba fonták. Sárgaréz vasalással díszes vállhorgukon függött a két fehérre sikált vödör.

A túlsó parton Tóth Mór törvényszéki bíró több holdas erdőt telepíttetett a rabokkal, melyet 1892-ben adtak át sétahelyül a város lakóinak, s róla nevezték el Móric-ligetnek. 1950-től Tiszaliget a neve. Egykor kisvasút és vidámpark is szórakoztatta a fiatalságot. Az 1960-as években kezdték a mai üdülőterület kifejlesztését. 2011. január 21-e óta gyaloghíd köti össze a várossal.

Heves Kornél sorai 1898-tól érvényesek:
   „Három templom van minálunk
    Egymás mellett egysorjába.
    Erről híres-nevezetes
    A Jászkunság rónatája.
    Itt, ahol a Tisza, Zagyva összefoly,
    Itt van ez a három templom,
    Melynek párja nincs sehol...

A három templom a 2004. évi árvíz idején. Fotó: KK