2011. július 1., péntek

A Tisza Szolnoknál — Szolnok a Tiszánál

   „… Én Kül-Szolnoknak sükeres térségeit áldom…
      hol remegő szemeimbe az első
   napragyogás ötlött. Itt hempelyeg enyves iszapjánn
      a’ Tiszavíz; itt omlik ölébe
   Zagyvánk. Egybevegyültt vizeinn a’ szőke folyónak
      a' szép híd; a’ Szandai dombig
   két sor fűzfa között izmos töltések…
   Legmagosabb parttyán a’ víznek látszik az egyház,
      a’ sótár ’s a’ hajdani földvár …”

Verseghy Ferenc harmadfél százada írt szép sorai máig érvényes foglalatát adják Szolnok város jelentőségének.

A két folyó egybeömlésénél elterülő árvízmentes magaslaton évezredek óta folyamatos az emberi élet. Honfoglalóink is megtelepedtek itt, s Szent István király idején már ispánsági vár állt a két folyó szögénél. Felépült az első templom is. A forgalmas kelet-nyugati útvonalon, a tiszai ártér összeszűkülésénél fekvő város megyeközponttá vált.

A Tisza szolnoki szakaszának helyszínrajzi térképe, 1813.
Magyar Országos Levéltár Térképtára


A török korban fontos szerepet betöltő vár új jelentőségre tett szert az 1848-49-es szabadságharc után. Az osztrák hadifestőként itt járt Pettenkofent elbűvölte a folyóparti táj szépsége, később visszatért, majd barátait is elhozta. Következménye a Művésztelep megalapítása lett, melynek lakói és vendégei számtalan alkotáson megörökítették a Tiszát, a Zagyvát, a Tabánt, a piacot stb.

Az Aranybulla 1222-ben már jelentős sókikötőként említi a várost, mely a Tisza partján folyamatosan növekedett napnyugat irányában. A parton álltak a sóházak, melyeket az erdélyi sóbányák kincsével töltöttek meg. Az utolsó sóház az a „régi, a nevezetes, a monumentális nagy faalkotmány” 1918-ban égett le, de akkor már régóta egy szén- és fakereskedés raktára volt.

A sószállító tutajok fájának feldolgozása az Újváros (a megszűnt Papírgyár környéke) fűrészüzemeiben történt. Az ácsok kész tetőszerkezeteket is készítettek itt, melyeket szétszedve szállítottak el. Így készült a debreceni református kollégium tetőzete is.

Az első állandó Tisza-hidat a törökök építtették Szolnokon, 1562-ben. 1911-ben készült az első vasszerkezetű híd, 1962-ben a jelenlegi acélhíd. 1992-ben avatták a várost elkerülő 4-es főútvonal forgalmát biztosító Szent István-hidat, mely a várostól délre íveli át a Tiszát.


Az utolsó fahíd a Tiszán. Képeslap részlete.

A „szőke folyó” halakban is bővelkedett. 1879-ben Kludik János halászmester egy mázsa körüli vizát emelt ki a vízből társaival. 1895-ben egy 25 kilós tokhal esett zsákmányul. 1911 tavaszán egy újsághír tudatta, hogy „Lévai Mátyás szolnoki halászmester jó fogást csinált: egy 80 kilogrammos harcsa került hálójába. A vízi csoda hétfőn Stögermayer Antal halcsarnokában látható lesz, a nagyhéten pedig mint kitűnő eledel (rántott harcsaszelet káposzta-salátával) felvágva kerül a szolnoki közönség asztalára”.

Pataky Joachim egy másik természeti csodáról szól versében:
   „… A nagy híd — mint a jó anya — a vén Tiszát átkarolja,
   A Zagyvára félénken néz a vártemplom kopott tornya.
   Csolnakomban üldögélek, elámulok, oh! mit látok?
   — Mint a székvirágos utcák — a vén Tisza kivirágzott.
   Villásfarkú kérészsereg röpköd alant a víz felett,
   — Olyan sűrűn, hogy alkotnak egy ringó mozgó szőnyeget.

Fürdésre is lehetőséget kínál a folyó. Mozgalmas élet volt egykor a parton. 1927 nyarán pl. szépségversenyt rendezett itt a Mindnyájunk Lapja című országos hetilap. Különös jelenség volt a Viszlay-féle úszókosaras fürdő: egy hajószerű alkotmány a folyón, melynek „medencéjén” a Tisza vize folyt át.

Az uszályok, hajók is gyakori látványt nyújtottak. Az utolsó fahajó, az Örvény nevű „burcsuja” 1961-ig szolgálta a folyamszabályozást. Menetrendszerű hajójárat sajnos már régóta nincs, ám időnként sétahajó fuvarozza a Tisza szerelmeseit.

Víziélet a Tiszán. Fotó: KK, 2008.06.25.

Az 1910-es évekig, a vízvezeték kiépítéséig hozzátartozott a város képéhez a vizet hordó cselédek szépszámú tábora is. Vörös István gimnáziumi tanár így mutatta be őket: „Leeresztett hajukat bokorra kötött széles selyemszalagba fonták. Sárgaréz vasalással díszes vállhorgukon függött a két fehérre sikált vödör.

A túlsó parton Tóth Mór törvényszéki bíró több holdas erdőt telepíttetett a rabokkal, melyet 1892-ben adtak át sétahelyül a város lakóinak, s róla nevezték el Móric-ligetnek. 1950-től Tiszaliget a neve. Egykor kisvasút és vidámpark is szórakoztatta a fiatalságot. Az 1960-as években kezdték a mai üdülőterület kifejlesztését. 2011. január 21-e óta gyaloghíd köti össze a várossal.

Heves Kornél sorai 1898-tól érvényesek:
   „Három templom van minálunk
    Egymás mellett egysorjába.
    Erről híres-nevezetes
    A Jászkunság rónatája.
    Itt, ahol a Tisza, Zagyva összefoly,
    Itt van ez a három templom,
    Melynek párja nincs sehol...

A három templom a 2004. évi árvíz idején. Fotó: KK

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése