Tutajosok Szolnokon — 1921

Üdvözlet Máramarosból. Tutaj a Fehér Tiszán. (1907.) Forrás: Profila.hu.

TUTAJOSOK A TISZÁN

Évek óta szünetelt a tutajforgalom a Tiszán. A máramarosi erdők hatalmas szálfái vagy irtatlanul állottak, vagy ott, ahol a csehek, illetve a románok tovább folytatták az irtást, a Fehér és a Fekete Tisza mentén, nem állítottak össze tutajokat, mert a határkérdés a két „győztes” között nem volt elintézve. A „határkiigazítás” most megtörtént, s a napokban már megindultak az első tutajosok lefelé a Tiszán, lefelé a nagy magyar Alföldre, Szolnokra és Szegedre, s az alföldi városok korcsmáiban és dutyánjaiban már feltűnik a máramarosi tüszős, bocskoros, régen nem látott oláh tutajos a maga barátságos, vidám arcával, s a Tisza hátán a magyar hajósok immár gyakran hallják a tutajos „hakó”-ját. Szolnokról írják, hogy oda nagy örömmel érkeztek meg az első tutajosok, s több fakereskedő a régen élvezett magyar pörkölttel, túróscsuszával és jó homoki borral fogadta őket. Persze a tutajosok még a magukéból is megtoldották a borozgatást, hisz futja bőven a költekezés: napi 400-500 cseh koronát kapnak azért, mert a tutajt leúsztatják a Tiszán.

Tisza részlet. Üdvözlet Szolnokról. (1907.) Forrás: Profila.hu.

A Kunszentmártoni Híradó 1921. jún. 12-iki számából idézett hírt a Profila aukciós cég honlapján talált képeslapokkal illusztráltam.

Részlet egy nyaraló diák 1943. évi útinaplójából

Józsa László kunszentmártoni nyugdíjas tanár, helytörténész 1943-ban, 13 éves korában Szolnokon nyaralt rokonainál. Erről naplót vezetett, az megőrizte és közzé is tette. Ebből idézem a Tiszáról írt sorokat:

1943. július 8-án "... kimentem a Tisza-partra. A Tiszán sok hajó és csónak úszik. Van egy jókora strandfürdő. A parton egy óriási daru nyúlik le a vízre. A leúsztatott fát a daru felveszi, a parton a villanyfűrész szétfűrészeli, aztán pedig vonat szállítja el a fát. Hatalmas gőzhajók mentek a Tiszán, köztük a 'Lukács Béla' nevű utasszállító hajó..."

Július 13-án "... átmentem a Tisza-hídon és az ártéren lévő 'százlábú' hídon. Az alatt nincs víz, csak akkor, ha a Tisza kiönt. A híd arra szolgál, hogy a járművek tudjanak közlekedni kiöntés idején is. Túlzás százlábúnak nevezni, mert én megszámoltam: csak huszonhat lába van, tehát még félszáz sincs! ..."

A Lukács Béla gőzhajó később a Csóka, majd a Rákosi Mátyás, végül a Csongrád nevet viselte. Ez utóbbiként látjuk itt a tiszaroffi kikötőben.

A Múzeumi Levelek 75. füzetében (Szerk. T. Bereczki Ibolya és Gulyás Katalin. Szolnok, 1996. I. kötet, p. 281–292.) megjelent írás digitalizált, fotókkal és jegyzetekkel kiegészített változata honlapomon olvasható.

Szolnok nevét viselő hajók

A Hajóregiszter.hu adatbázisa szerint több SZOLNOK nevű hajó járt vizeinken.

Az Óbudai Hajógyár által 1847-ben épített Pozsony 1848-ban kapta meg a Szolnok nevet. Ezt 1853-ban átépítették, majd 1870-ben leselejtezték.

Egy 1862-ben, Hirschauban készült gőzüzemű kerekes vontatóhajó 1913-ban még Ganz és Társa tulajdonában végezte munkáját.

Az 1913-ban, Újpesten épített "Szolnok" a következő évben a Komárom nevet kapta. A fenti kép Csongrádon örökítette meg 1950 körül.

Az 1944-ben, Újpesten épült áruszállító motorhajó, a "Szolnok" tervezett neve Újvidék volt. Ezt 1944-ben elvontatták Ausztriába, ahol 1945 márciusában elsüllyedt. 1946-ban kiemelték és Budapesten megjavították. Ezután a szovjetek elvitték, s 1969-es szétbontásáig bakui cég tulajdonában volt Manych néven.

Az 1951-ben, Balatonfüreden gyártott Szolnok nevű 14,39 méter hosszúságú vontató motorhajó sorsa ismeretlen.

A fenti képen az 1962-ben, Balatonfüreden készült SZOLNOK nevű hajót látjuk próbafutása közben a siófoki kikötő előtt. Ezt a 48,76 méter hosszúságú, 1200 LE-s toló-vontató motorhajót még valamikor 2000 előtt leselejtezték és szétbontották. 

A képek és az adatok a www.hajoregiszter.hu-ról származnak.

Strandok, strandolók a Tiszán

A szolnoki Tisza-parton a múlt század első felében számos közösségi strandolóhely állott. Egy ilyet ábrázol a fenti képeslap.

A fenti fotón már lényegesen több strandolót látunk A családi albumunkban lévő fotót Váradi Gyula készítette az 1930-as évek végén. 

Ez a kép a Mindnyájunk Lapja című országos "szépirodalmi, művészeti és társadalmi hetilap" által 1927-ben, a tiszai fövenyen szervezett szépségverseny győzteseit örökíti meg. A fotót a helybeli Bozóky Sándor készítette.

A szépségversenyről részletesebb ismertetést adtam honlapomon "Reménykedve lépdeltek az izzó homokon.." címmel. Az "Élénk élet az ingyenstrandon" című 1934. újságcikk pedig az akkori strandolási lehetőségekről és szokásokról nyújt képet. Mindkét helyen további képeket láthat az érdeklődő.

Angol utazó a Tiszánál 1934-ben

Patrick Leigh Fermor Erdők s vizek közt, Esztergomtól Brassóig gyalogszerrel 1934-ben című útirajzában ír a szolnoki Tiszáról:

"Magáról Szolnokról csak halvány emlékeim maradtak. Arra emlékszem, hogy átbaktattunk a Tisza-hídon, mert feleúton megálltam, és megbámultam a lefelé úszó tutajok sorát a hatalmas, sűrűn álló nyárfák közt, melyek a part mentén olyan magasra nőttek, hogy egy halványan villódzó erdőt képzelt oda az ember. A tutajok eltűntek a híd alatt, majd kibukkantak a másik oldalon, és folyamatosan kisebbedve sodródtak tovább szálfa-terhükkel a Duna felé..."

(A fenti részletet a Forrás című folyóirat A Nagy Magyar Síkság című közleményéből, Vajda Miklós fordításából másoltam ide. Ez a részlet elhangzott 2011. június 27-én a Kossuth Rádió Rádiószínház című adásában.