2017. július 30., vasárnap

Ladikázás a Tiszán

Pólya Tibor: Folyóparti látkép. Forrás: axioart.com


»Ladikázás a Tiszán
Szolnokról írják: Minden városnak megvan a maga vasárnapi időtöltése. Szolnokon a tiszai csónakázás a legrégibb és legnépszerűbb mulatság. Vasárnaponkint csónakok népesítik be a Tiszát. Legtöbbször két pár ül egy csónakba s úgy eveznek fel vagy a vasúti, vagy a Zagyvahíd felé. Tempósan merítik lapátjukat a vízbe a legények. A lányok közül egyik a csónak farában ül és úgy kormányoz. Valami harmónikafélét is visznek magukkal. A hangszerből és a torkukból aztán harsány jókedvvel jönnek a nóták. Igaz, hogy nem a régi szép magyar nóták; hanem „Ha megversz is imádlak én”. Valószínűleg ez lázítja fel a parton csavargó vásott gyerekeket, akik először csak szolnoki zamatos kiszólásokat kiabálnak feléjük: „Szandali, liliputi” vagy „Meztelen gólya, csípje meg a bóha”, de később követ szednek és a partról próbálják a fenyegetődző ladikázókat eltrefelni. Ezektől eltekintve, végtelenül hangulatos ez a csónakázás. A szellő elhozza a parti akácfák illatát, a víz csendes ingása visszahozza a bölcső és anyaöl ringásának derült boldogságát. A Rozik és Gyetrák és lovagjaik lelkében felzsúfolódnak az érzelmek. Hat napi keserves munka után a vasárnap megbékéltető hangulata.«
Kis Újság, 1927. máj. 28.