 |
| Pulszky Terézia |
»Szolnokra érkezve elmerengtem a Tisza láttán; ez egy igazi magyar folyó, nemcsak eredése
és folyása, de magyaros karaktere miatt is. Normális állapotában
csendes és egyenletes folyású, de vihar idején éppen úgy, mint mikor az
előbújó nap megolvasztja a szélesen elterülő síkságot beborító, téli
álmát alvó hópaplant, vadul kicsap medréből. Az erős folyású folyó
bővizű áradása termékenyítően hat a még fel nem tört, kincsekben gazdag
földekre. Több, a magyar történelemben ünnepelt csatamező a Tisza
partjain húzódik. A folyó szemtanúja volt az évszázadok
megpróbáltatásain és szerencsétlenségein magát átverekvő magyar nemzet
diadalmas múltjának. Bízom abban, hogy a tekintélyes folyó még meglátja
annak a boldog népnek áldott jövőjét, amelynek nemzeti szellemét – mely a szabadság iránti szeretet és az önfeláldozó hazafiság szilárd erkölcsi elemein áll – nem rombolhatják le idegen szuronyok« — írta Pulszky
Terézia (Pulszky Ferencné, született Therese von Walter; 1819–1866) az 1850-ben Londonban kiadott, majd magyar fordításban 1986-ban Egy magyar hölgy emlékirata címmel megjelent művében.
 | ||
| Szolnok a Tisza-partról — Dörre Tivadar rajza Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozat 1891-ben kiadott kötetéből |
